6. rész! – 2015. 08. 08. Szombat 22:00

Az előző rész tartalmából: 

"- Megyünk. De! Vivienre mindenki figyel. A lány otthon hagyta a telefonját. – fenyegettet mindenkit meg Emma.
- Akkor Dani mellett marad. Ő mindig elérhető – zárta le Józsi és Erzsi nyakát karolva elindult. A többiek is lassan szállinóztak utánuk.
- Szóval rám vagy bízva? – viccelődött Dani.
- Nem fogok eltévedni, ne hogy azt, hidd – nevettem el magam.
- Áhh tudom én azt.
Ekkor megfogta a hozzá közeli csuklómat majd maga felé fordított és átkarolta a derekam.
- Valamit elfelejtettünk – mondta aztán az ajkai az enyémeken voltak. Megcsókolt!
Hallottam, hogy az előttünk lévők elkezdenek sikítozni és fütyülni. Muszáj volt el nevetnem magam ettől és szerencsére Daninak is sikerült, így nem lett kínos a szitu. Ezután a mellkasába fúrtam a fejem ő pedig még akkor is adott egy puszit a homlokomra.
- Galambocskáim! – hallottam Alex hangját. – Én nagyon örülök nektek meg minden, de mi bulizni akarunk.
Dani rá kulcsolta ujjait az enyémekre és így indultunk el."

Elindultunk a szerencselóhere kiskocsmába. Mint már meg tudtam ez a tegnapi hely neve. Most is sokan voltak. A mai programok amúgy sem nekünk való. Szerintem senki nem kíváncsi a mulatós zenére. A zene hangosan üvöltött már a hangfalakból. A levegő meleg volt. Találtunk egy sarkot, ami üres volt, úgyhogy Csabi és Erzsi gyorsan lerohanták. Mire mi nagy nehezen átfurakodtunk mindenkin addigra ők már kényelmesen elhelyezkedtek. Csabi szó szerint felfeküdt az asztalra.
- Hozunk piát! – kiabálta át a zajt Alex.
Adélnak a derekát fogva vezette maga előtt, hogy beálljanak a bár pulthoz. A lányokkal elmentünk táncolni. Ez egy másik helyiségben van így kicsit széjjelszakadtunk.
- Helló lányok! – kiabált ránk Heni. Megpuszilt minket és már akkor éreztem rajta az alkohol szagot. Heni tavaly érettségizett a sulinkból innen is ismerjük. Próbáltunk vele beszélgetni, de a zene miatt nem nagyon értettük mit mond. Aztán pedig már el is tűnt az ember tömegben.
- Hé látod? – mutatott végig Erzsi mindenki kezére. Neonos karkötő volt a legtöbbjükön. Akkor láttam, hogy a DJ melletti asztalnál osztogatják.
- Szia! – léptem oda a srác mellé – Kérhetünk mi is ilyet? – kiabáltam a fülébe.
- Melyik kezedre szeretnéd? – vett fel egy sárgát. Oda nyújtottam neki a jobb kezem Ő pedig rá csatolta.
- Köszi – kiabáltam megint rá.
- Ezt holnap be tudjátok majd váltani, ha jöttök – mondta mindhármunkban miközben Emma kezére is feltette.
- Mire lehet beváltani? – szólt oda Erzsi.
- Egy üveg Bomba pezsgőre.
Ezután visszamentünk táncolni utána pedig egymást váltogattuk. Amikor Emma visszajött ott hagytam Erzsivel és próbáltam el jutni az asztalunkhoz, hogy igyak végre valamit. Csabi ült csak az asztalunknál.
- A többiek merre vannak? – végre nem kellett kiabálnom. Itt a zene kicsit halkabb.
- Ki mentek az udvarra – ahogy ezt kimondta egyből rá dőlt az asztalra. Még jó, hogy a lányok visszajöttek pihenni.
Nagy nehezen ki jutottam az udvarra. Sokan voltak, de ezt az ordító hangot bárhol felismerem.
- Józsi állj már le! – fogta le Alex a barátját.
- Attól nem lesz jobb, ha neki mész. Mit akarsz kezdeni mi? Megtéped a hajánál fogva? – hallottam Adél hangját.
- Minden oké? – értem oda én is. Józsi ebben a pillanatban megszédülhetett, mert előre hajolt és a térdére támasztotta kezeit. Abban a pillanatban pedig minden ki jött belőle. Már kezdem megszokni, hogy tegnap óta csak okádni látom.
- Nem tudnátok itt maradni mellette? Hozok vizet bentről – kérte Alex.
- Persze. Menj csak – Adél meg én oda vezettük az egyik sör padhoz – Mi volt ez az előbb? – kérdeztem rá gyorsan.
- Semmisem.
- Hol van Erzsi? – halottam meg Józsi gyenge hangját.
- Bent. Ki hívjam neked? – kérdeztem furán. Olyan mintha most akarna elpatkolni.
- Lécci.
Ahogy felálltam és hátra fordultam megláttam Danit. Abban a pillanatban, ahogy megpillantottam minden ütőerem meg ált. Egy lánnyal csókolózott.
- Na, visszajöttem – szólt Alex, de a hangja távolinak tűnt.
- Az ott ki? – mutattam Dani felé meg sem várva mit akart mondani.
- A volt barátnője – hallottam Alextől. Csalódottan.
Én is csalódott voltam. Nagyon.
- Várj, Vivi ez nem az, amire gondolsz – kiabált utánam Adél.
Visszamentem a többiekhez felvettem a cuccom és elviharoztam a kocsmából.
Nagyon dühös voltam. Mi volt akkor a tegnapi nap? A csókunk. Miért féltett engem a pasitól, aki full részeg volt? Mi volt ez az egész akkor? És leesett. A volt barátnőjét akarta visszaszerezni. Nem velem akart lenni. A mellettem elhaladók eldobtak egy üveget és pont a lábam mellett tört el. Csak most vettem észre, hogy egy helyben álltam. Elkezdtem futni, hogy elérjem az éjféli vonatot. Már majdnem kiértem, amikor összetalálkoztam Dávid barátaival.
- Hello drágám! – borult a nyakamba Szabolcs. Közben éreztem rajta azt a szörnyű alkohol szagot. Márk és Barnabás gyorsan leszedték rólam.
- Hát te mit csinálsz erre egyedül? – kérdezte Márk.
- Nem is tudom. Csak el akartam jönni a kocsmából.
- A Szerencselóheréből? – döbbent le Barni
Bólogattam és majdnem elsírtam magam, amikor újra eszembe jutott minden.
- Merre mész? – faggatott tovább Márk.
- El akartam érni a vonatot, de már szerintem elment.
- Hát az el. – szólt közbe Barni.
- Gyere velünk a Lagúnába. Itt van a közelbe. – ajánlotta fel Márk.
- Minek mennék? – töröltem meg a szemem – Nem is ismertek.
- De hogy is nem Drágám! – borult megint rám Szabolcs.
Lelöktem magamról és pont Barnabás kezébe esett.
- Dávid legjobb barátnője vagy és vélhetőleg most már rokonok is lesztek.
- Te tudsz róla? – lepődtem meg.
- Miért azt hitted, hogy csak neked mondja el. Évek óta szerelmes Bettybe. Csak neked nem merte el mondani.
- Ez nagyon jó – töröltem meg megint a kézfejemmel a szememet – Jól van, elmegyek veletek. Úgyis csak egyedül lennék.
Most valahogy hihetetlenül egyedül éreztem magam. Annyira jó lett volna, hogyha velem van Dávid vagy Betty. Vagy éppen mind a ketten.
A Lagúnában nem sok mindenki volt. A vele szembe lévő disco pedig tele volt. Ha valaki ki jött onnan akkor át jött ide.
- Hello Srácok! – a fiúk lekezeltek a már ott ülő többiekkel.
- Hát te? – lépett oda elém egy ismerős alak.
- De régen láttalak már – öleltem át, amikor végre normálisan felismertem a fények miatt.
- Igen, régen volt már – súgta Ő is a fülembe.