3. rész – 2015. 08. 07. Péntek 22: 00

Az előző rész tartalmából:

- Már bocs de megkérdezhettem, hogy mi van közted és Erzsi között? – szólalt meg Adél könnyes szemmel. Ebből látszik, hogy mindenre féltékeny. Akkor most erre is?
- Jajj ne hogy sírj már. Az anya engem ki nyír, ha nem egybe megy haza.
- Hogy érted, hogy ki nyír? – döbbent le Adél. Nah erre már én is kíváncsi voltam.
- Egy helyen dolgoznak. Az Ő anyja meg az én anyukám. – szólalt meg halkan Erzsi is. 

 

Engem annyira nem érdekelt, hogy Alex és Erzsi anyukájáék együtt dolgoznak és mondták, hogy figyeljenek egymásra. Ez majdnem ugyan az, hogy anya azt mondja, figyeljek Bettyre. Amúgy Bettyt nem is tudom, merre van. Majd meg keresem. Adél lehordta mindennek Alexet, majd utat tört magának a tömegen keresztül és elment. Alex próbált utána menni de nem találta.
Ahogy bemondták, hogy kezdődik a koncert Erzsi fel pattant és olyan volt, mint akinek semmi baja nem lett volna. A koncert egyébként nagyon jó volt. Nem sok számot ismertem tőlük, de amit tudtam azt énekeltem, amit meg nem azt meg megpróbáltam énekelni. Ugráltunk, énekeltünk, kiabáltunk. Aztán pedig amikor a Kicsi gesztenye daluk volt be álltunk egy nagy körbe és úgy táncoltunk. Ezután egyre többen csatlakoztak hozzánk. Dani és Emma között táncoltam. A végén meg Danitól kaptam egy puszit az arcomra. A pia teszi csóró gyereknél. A szám végén még elő adtak két másik számot, majd elköszöntek és lementek. Persze a tömeg vissza akarta őket hívni de nem jöttek. Józsi és Alex próbáltak utat törni nekünk. Emma és Dani húzták maguk után Csabit, aki már most nagyon elázott. Erzsinek szerintem meg már semmi baja nem volt de próbáltam mellette maradni. Az volt a jó, hogy mi a kajás sátrak fel indultunk onnan pedig már ott van az állomás. Leültünk az állomás előtti padokra.
- Nah akkor most mi legyen? – kérdeztem ki fulladva. Attól függetlenül, hogy este van nagyon melegem volt. 
- Mennyi az idő? – kérdezte fáradtan Alex.
- Fél 12. – nézett az órájára Emma.
- A 11-es vonat már elment. – mondtam.
- Jó nem is akartunk még haza menni. – hozta fel Józsi, aki folyamatosan a fejét fogta.
- Meg kéne keresni Adélt. – állt fel Alex.
- Bettyt is jó lenne tudni, merre van. – hoztam fel elgondolkodva.
- Ott jön. – mutatott Dani a hátam mögé.
Hátra fordultam és Betty a pláza cica barátnőivel jött szembe velünk.
- Ő ide jöhet, de a kirakati babák nem. – szögezte le Józsi sörös üveggel a kezében.
- Azt honnan szerezted? – kérdeztem tőle fintorogva.
- Itt volt mellettem. Kérsz? – kérdezte felém nyújtva az üveget.
- Kösz inkább ki hagyom. – fintorodtam még jobban el.
Visszafordultam Bettyék felé, majd elindultam. Láttam a barátnőin, hogy nem tetszik nekik. Gondolom meg látták Danit meg Alex-et akik körül nincsen ott a barátnőjük mint Csabi és Józsi mellett Erzsi meg Emma. Úgy elkezdtek támadni, mint a sólymok a véres húsra. Taknyos 13 évesek.
- Sziasztok. – köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia Vivi. Nah milyen volt a koncert? – kérdezte sokat sejtően Betty. Nem tudom mire akart ki lyukadni. A barátnőitől valami szenvedő fóka hangot hallottam csak.
- Jó volt. Sokat táncoltunk meg énekeltünk. Nem láttad valamerre Adélt? – kérdeztem kicsit aggódva.
- Jah tényleg. – csapott a homlokára Betty. – Kérte, hogy szóljak, hogy haza ment a 11-es vonattal.
- Értem. Te most mész valamerre? – kérdeztem, mert látszott rajta, hogy nagyon nem akar velük lenni.
- A lányok lassan mennek haza, úgyhogy én egyedül maradok. Szóval, ha már így összetalálkoztunk, akkor veled maradok.

- Rendben.

- Nem akarsz be mutatni a barátaidnak Betty? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Fanni. Asszem ez a neve. Igazából tök egyforma mindegyik. 
Ahogy ki mondta abban a pillanatban Csabi elhányta magát. Minden ki jött belőle.
- Jújj apám ott van a délutáni tokány. – röhögte el magát Józsi.
- Fúúúúúj! – visították el magukat Betty barátnői majd el is mentek.
- Nem is lehetett volna jobb az időzítés. – mondtam Csabinak aki csak fel, mutatta a hüvelykujját és még egyszer ki jött belőle minden.
Csabi végre jól érezte magát, és miután bele erőltettünk egy hamburgert semmi baja nem volt már.
- Akkor most keressük meg Adélt. – lelkesedett Alex.
- Haza ment a 11-es vonattal. – szólt közbe Betty.

- Tényleg? – szomorodott el. – Akkor menjünk bulizni.
Erre a mondatra Csabi felpattant és szabályosan elkezdett futni.
- Hova rohansz öcsém? – kiabálta utána Józsi.
- Hagyjad, már érzi a pia szagát. – lökte meg hátulról Dani Józsit.
Ezután mind felálltunk és indultunk Csabi után. Éjfél körül lehet most. Kicsit gyalogoltunk és oda értünk valami kocsmához. Szerencsére Dávidot is megtaláltuk már valamennyire ki józanodva.
- Vivien! – borult a nyakamba közben pedig éreztem, hogy a bal kezemen folyik valami.
- Dávid! – kiabáltam rá. – Ez mi? – fogtam meg a nedves kezem.
- Jajj bocsi kiborult a söröm.
Dani adott zsepit azzal letöröltem a kezem. Aztán Bettyt berángattam magammal a wc-re és normálisan lemostam a folyadékot magamról.
- Nézd, itt van Dávid. – néztem komolyan szemébe.
- Tudom. – válaszolta félve.
- Ne hogy elszúrd. – kacsintottam rá. Betty pedig szélesen elvigyorodott.
- Fel kéne, hogy szedd Danit. – lépett ki az ajtón majd sietve el is ment.
Megkerestem a többieket. Kint ültek a sörpadoknál. Beültem a fal mellé.
- Alex és Dani hol vannak? – kérdeztem meglepődve.
- Mindjárt jönnek. – vigyorgott Erzsi.

Hát úgy is volt, mert amikor oda értek egy tálcán volt hét darab feles pohár. Dani és Alex oda ültek mellém.
- Kérek mindenkit, hogy álljon fel. – vette komolyra Józsi. – Nos ha már ilyen szép számban itt vagyunk, Adél Drága ki vételével. Akkor szeretném el mondani, hogy mennyire örülök, hogy végre együtt tudunk bulizni. Itt van mellettem a legszebb barátnő. – nézett maga mellé Erzsire. – A legjobb haverom. – nézett a másik oldalára Csabira. – és Ti. – Emma, én, Dani és Alex. – Imádlak titeket. Egészségetekre. – Majd le is húzta a pohár tartalmát. – áhhh! Fhúú de jól esett!
Közösen koccintottunk, majd én is lehúztam a pohár tartalmát.
- Fhúú ez mi volt? – kérdezte Emma.
- Fütyülős. Miért? Nem jó? – érdeklődött Alex.
- De, csak nekem erős.
Nekem is egy kicsit erős volt de szerintem nem lesz semmi bajom.
- Menjünk táncolni. – rángatta maga után Erzsi Józsit. – Ti nem jöttök? – nézett vissza ránk.
Emma vigyázott a még mindig piás Csabira. Alexnek nem volt kivel. Nekem meg nem is volt kedvem.
- Mi megyünk. – rángatott fel a székről Dani.
- Mi? Nem csináld már! – tiltakoztam.
- De jössz. – rángatott tovább.
- Oké! Várj már egy kicsit. – oda fordultam Emmához. – Bele tehetem a táskám a tiedbe. – Engem tánc közbe idegesítene, hogy mindig arra kell, hogy figyeljek neki meg jó nagy táskája, van és rá mertem bízni.
- Persze. – oda adtam neki aztán mentem is Dani után.
Dani rá kulcsolta ujjait az enyémekre és egyenesen a táncolok közé vitt. Folyamatosan egymáshoz dörgölőztünk. Bele karoltam a nyakába Ő pedig a derekamat fogta. A nyakamat csókolgatta. Majd egyszer csak egymás szemébe néztünk. A halvány fényben láttam, hogy nyitja a száját. Aztán az enyémekre tapad. Igen, csókolóztunk. Nagyon sokáig így voltunk, mert csak faltuk egymást. Aztán szétváltunk és tovább táncoltunk. Pont átöleltem, amikor oldalra néztem és megláttam Bettyt. Ugyan abban a helyzetben voltak Dáviddal, mint én Danival. Betty csak kacsintott egyet és ebből tudtam, hogy nagyon tetszik neki, amit lát.
- Három óra. –kiabálta a fülembe a nagy zaj miatt Dani.
- El kéne indulni? – kérdeztem szomorúan.
- Igen. Jó lenne. – puszilta meg még egyszer a nyakam.
- Szólók Bettyéknek. – kiabáltam vissza fülébe.
Dani visszakulcsolta az ujjait az én ujjaimra, majd elindult Bettyék felé.
- Betty egy óra múlva indul a vonat. Érj ki addig jó. – kiabáltam rá szegénykémre.
- Jó. Hallod Dávid. Majd lassan megyünk. – kiabálta rá Dávidra. Dávid fel nézett és megijedt tőlem, hogy ott állok előtte. Danival elindultunk a kijárat fele. Oda mentünk a többiekhez. Mindenki kint volt.
- Szerintem lassan induljunk el. – nézett az órájára Alex. – Mindenki kibulizta magát meg minden haladjunk.
- Miért akartok ilyen korán lelépni? – jött Betty hangja a hátunk mögül.
- Mert ha itt mindenki elindul a vonathoz nagy fejetlenség lesz és lehet még le is késük. – részletezte Alex.
- Meg mire ki érünk Csabival és Józsival, lehet csak a következő vonattal, megyünk. – nézett a fiúkra Dani.
Nah jah ez volt a baj, hogy a két fiú teljesen elázott. Legalább mindkettőjükért ki jönnek az állomásra a szülők.
Lassan elindultunk. Csabit vitte, vagyis inkább vonszolta maga után Alex és Dani. Józsit pedig Dávid valahogy. Mi lányok végül is végig néztük az egészet, mert egyiket sem bírtuk volna el.
- Na jó. Ez már durván nehéz. Segítsél már Vivi. – Szenvedett Dávid aztán megvárta, amíg oda érek.
- Úgy tegyem fel, mint amikor Dávid kettőt vittük haza falunapkor.
- Igen.
Dávid leguggolt addig én megpróbáltam megfogni Józsit álló helyzetben. Utána Dávid hátára borítottam. Aztán az állomásig a hátán cipelte.
- Nem is olyan nehéz. – szólalt meg Dávid, amikor lerakták őket a fűbe aludni. Ő pedig leült melléjük. Dani oda jött hozzám és hátulról átkarolta a derekam. A két lány azt nézte mikor ébrednek fel a fiúk. Alex pedig próbálta hívni Adélt.
- Ki az a Dávid kettő? – kérdezte Betty
- Az engem is érdekelne. – szólalt meg Dani.
- Unokatesóm. – fintorodott el a legjobb barátom  – És az is Dávid.
- És hogy lett Dávid kettő a neve? – érdeklődött tovább Betty.
- Mert egyik nyáron átmentem hozzájuk. Anya küldött nekik süteményt. Tudod milyen jóban, vannak. – próbáltam szépíteni a dolgot Dani miatt. - Elkezdtem kiabálni, hogy Dávid, mert rossz volt a csengőjük. Erre ki jött Dávid kettő. Erre megszólalt, hogy „Csá én is Dávid vok” utána elmondta, hogy ki Ő meg minek van itt meg ilyenek és megmondtam, hogy jó akkor a neved Dávid Kettő lesz.
- És az óta így szólítja. – fejezte be Dávid a mondatot.
- Ja így már értem. – éretett egyet Betty.
- Héé itt a vonat. – kiabálta el magát Erzsi.
Rá néztem Dani órájára és 03 : 50 volt. Eltelt rajtunk az idő. Hamarabb jött, mint kéne.
- Nem jött kicsit hamarabb? – néztem Danira.
- Nem. Tolatni fog, majd, mert az egyik fele megy tovább de, a másik meg megy vissza.
- Jahhh. – valami baja volt Daninak. – Minden rendben? – kérdeztem aggódva.
- Persze, csak fáradt vagyok. – mosolyodott el.
- Mindjárt otthon vagyunk. – mosolyodtam el, majd kaptam egy puszit a számra. Aztán megfordultam és a fejemet rá döntöttem a mellkasára. Nem sokáig álltunk, így mert szóltak, hogy fel lehet ülni a vonatra. Úgy hogy megfogtuk a két fiút és valahogy fel tuszkoltuk őket a vonatra. Szerencsére még volt ülőhely. Én beleültem Dani ölébe mellettünk, pedig Alex ült. Szembe Dávid befeküdt Betty pedig éppen befért mellé. Mellettünk lévő üléseken feküdt a két fiú. Emma és Erzsi pedig a lábukon ültek. Az első és második megállónál egyikünk se szállt le. A következőnél pedig már a fiúk. Dani adott egy nagy csókot aztán elsőnek ment le, hogy Csabi le tudjon jönni utána, pedig még Alex le tudja adni Józsit. Csabi apukája persze kint volt előttük. Nem mennek haza, hanem ott alszanak Csabinál. Hát szerintem Dani is meg Alex is keveset fog aludni. Ezután elköszöntünk Emmától és Erzsitől majd mi is leszálltunk. Hárman sétáltunk haza, amikor már világosodni is kezdett.
- Mama azt mondta, ki jön. Na mindegy majd haza sétálok. – hozta fel Betty.
- Nem kell úgy kézen fogva járkálni, hogy én ne lássam. – magam elé nézve mondtam nekik. – Betty ott jön mama. – viszont ekkor már szétrobbantak. Jobb, hogy mama ki jött, mert akkor nem nekem kell haza kísérnem. A sarkon elválltunk.
- Remélem nem csak szórakozásra, kell. – kérdeztem komolyan Dávidtól.
- Nem! Komolyan akarom végre venni. És már régóta akartam, hogy ez összejöjjön. – mondta komolyra véve Ő is.
- De akkor mért nem mondtad nekem? – kérdeztem kicsit szomorúan.
- Mert féltem, hogy rá is meg mondod a véleményedet. Hogy rokonod és ez így tök gáz meg ilyenek. Évek óta a legjobb barátnőm vagy. Nem akartam, hogy ettől elvedd a kedvem. Annyira jó Bettyvel lenni.
- Őt ismerem. És tudom, hogy jó srácot választott. Nem mondtam volna rá semmit.
- Köszönöm. – jött ki belőle.
- Nincs mit. – megöleltem majd besétált az utcaajtójukon. Én pedig átsétáltam hozzánk, majd a szobámba érve csak lefeküdtem az ágyra és el is aludtam.